Tisztelt Oktatási, Kulturális, Hagyományőrző és Tájékoztatási Bizottság!

Az Amantis Kamarakórus nevében köszönettel fogadom a Bizottság megtisztelő figyelmét.
Engedjék meg, hogy ezen a módon tájékoztassam Önöket a kórus munkájáról.

1995 őszén alakultunk 9 fővel, így idén ünnepeljük fennállásunk 10. évfordulóját. (16 éves kamaszfiam ezt így fogalmazta: már 10 éve elmész minden héten egy este itthonról? – bocsánat a személyes megjegyzésért.) Először szerdánként tartottuk a próbákat, majd az időpont átkerült péntekre. Ezeknek a kultúrház adott helyet. Harmadik éve pedig az általános iskola Major úti épületében próbálunk csütörtök esténként.

A kórus létrehozásában egy dolog motivált, szerettem volna Csömörön egy olyan kórust, amelyiknek bárki tagja lehet, korra, nemre, iskolára, munkahelyre való tekintet nélkül. Alapító tagjaink között volt tanítványaim éppúgy voltak, mint akkor 9 éves lányom. Sőt, az első próbákon, a kezdeti munkában még e Bizottság elnöke, Fogd Éva is részt vett. (Reméljük, szeretettel emlékszik vissza ránk.)

A kórus – összetételénél fogva – különböző felállásokban működik azóta is folyamatosan. Hol vegyeskarként, hol női karként tudunk énekelni. Sajnos, az utóbbi pár évben a fiúk (férfiak) elkerülnek bennünket, de ettől persze nem esünk kétségbe.
Létszámunk ingadozó. Ennek több oka is van. Egyrészt többször előfordult már, hogy a felsőoktatásba bekerült kórustagunk kénytelen szinte abbahagyni az éneklést: vagy órarendi ütközés miatt, vagy lakóhely-változtatás miatt. Más esetben pedig munkahely-változtatás, vagy egyéb magánéleti ok miatt maradt el valaki tőlünk. Optimisták vagyunk, s abban bízunk, hogy senki nem távozott azért, mert nem érezte jól magát közöttünk.
Volt, hogy létszámunk húsz fő fölött volt, s voltunk 10 fő alatt is. Most a 13 éves általános iskolástól a középkorú felnőttig, attól a gimnazistától kezdve, aki már alsó tagozatos korától a kórus tagja szeretett volna lenni, a budapesti könyvtárosig terjed a kórustagok összetétele. Természetesen bárkit, aki tisztán énekel, szívesen fogadunk és várunk magunk közé, de emellett rendszeresen élünk a meghívással is. Örömünkre szolgál, ha valaki ezt elfogadja, és beáll közénk. Van, aki azonnal igent mond, és olyan is van, aki évekig gondolkodik. S aztán egyszer csak jön!
Jelenleg 14 aktív, és 3 „amikor csak tudok, jövök” típusú tagunk van. Ők hárman egyetemisták vidéken, külföldön, stb.

Műsorunk összeállításában a változatosságra éppúgy törekszünk, mint az értékek közvetítésére. A zene világa sokszínű világ, ezerféle ízlés megtalálja benne a maga számára fontos és jelentős műveket. Törekszünk olyan zeneművek előadására, amelyek eléneklésével örömet szerzünk mind a közönségnek, mind saját magunknak.
Énekelünk a magyar zeneművészet nagyjaitól (Kodály Zoltán, Bartók Béla, Liszt Ferenc, Bárdos Lajos, Kocsár Miklós) éppúgy, mint a zenei világirodalom ismert és kevésbé ismert alkotótól. Mozart, Johann Sebastian Bach, Palestrina, Brahms, Verdi - hogy csak néhány nevet említsek.
Egyházi művek éppúgy szerepelnek a palettán, mint Zorán, Koncz Zsuzsa dalai. A néger spirituálékat ugyanúgy szeretjük, mint a magyar népdalokból összeállított dalcsokrokat, a Presser Gábor-féle musicalek részleteit ugyanúgy, mint Bródy János, vagy éppen a Kaláka együttes versmegzenésítéseit.
Egyszólamú műveket is énekelünk, de 4 szólamúakat is. Kedveljük emellett a kánonéneklést is. Van, amikor kíséret nélküli az előadásunk, és van, hogy zongora, orgona vagy éppen cselló kísér bennünket. Rendszeres zongorakísérőnk Turnovszky Tamás ill. Papp Gyula.

Fennállásunk 10 éve alatt sokszor – évente átlag 4-5 Alkalommal – szerepeltünk a Petőfi Sándor Művelődési Házban, különböző rendezvényeken. Visszatérő szereplői vagyunk a karácsonyi rendezvénysorozatnak, a magyar kultúra napja alkalmából évente rendezett gálaestnek, ill. a minden tavasszal megrendezett Pünkösdi Fesztivál nyitóestjének. Rendszeresen énekelünk kiállítás-megnyitókon, ill. egyéb falubeli eseményeken. Többször szerepeltünk az evangélikus templomban is. Büszkék vagyunk rá, hogy a templom néhány évvel ezelőtti újraszentelésekor, illetve amikor a Kossuth Rádióban Csömörről közvetítették az újévi istentiszteletet, az Amantis kamarakórust, a mi kórusunkat kérte fel Solymár Péter lelkész úr az éneklésre. Néha messzebbre is elmegyünk, énekeltünk Kistarcsán, Fóton éppúgy, mint a XVI. kerületben.

A 2005/2006-os évadban is jelentős feladatok állnak előttünk. December 17-én este - megalakulásunk 10. évfordulója alkalmából – hangversenyt tartunk a művelődési házban. Ismét készülünk a januári magyar kultúra napi gálaestre, valamint természetesen a pünkösdi gálaestre. A születésnapi hangversenyünkön kívül az év igen jelentős fellépése lesz számunkra a Csömöri Egyházzenei Hangversenyen való éneklés. Nagyon nagy örömünkre szolgál, hogy az Amantis Kamarakórus most először – és reméljük, hogy nem utoljára – meghívást kapott erre a rendezvényre. Önálló kórusként még eddig nem énekelhettünk a katolikus templomban, csak az iskolásokkal közösen, a gyerekek támaszaként.

Beszámolómban feltétlenül meg kell említenem, hogy kórusunk munkájához rendkívül sok segítséget nyújtott és folyamatosan nyújt Gergelyné Tóháti Ilona, a művelődési ház igazgatója. Sok támogatást kaptunk Turnovszky Tamástól, az általános iskola korábbi igazgatójától is, és segít nekünk Mónus László igazgató úr is. Alkalmanként – ha néha szükség volt rá – a zeneiskolára is, ill. Dombegyházi Mária igazgatónőre is számíthattunk.
Segítséget kaptunk a képviselőtestülettől is, 100.000,- Ft támogatást ítéltek meg részünkre az idei költségvetésben.
Ezúton is köszönetemet, köszönetünket fejezem ki valamennyi intézménynek, ill. valamennyiüknek a támogatásért.

Tisztelt Bizottság!
Beszámolómban igyekeztem részletesen megismertetni Önöket az Amantis Kamarakórus munkájával. Úgy gondolom, hogy az a tény, hogy Csömörön 3 kórus is működik, figyelemreméltó dolog. A paletta így színes  – mindenkinek megvan a maga helye és funkciója.
Mi, az Amantis Kamarakórus a zenét, az éneklést szerető emberek közössége vagyunk. Amatőrök vagyunk, a szó jó értelmében, hobbiból énekelünk. Közösség vagyunk, mert vannak hagyományaink, amiket őrzünk, vannak szép és még szebb élményeink. Kaptunk hatalmas vastapsokat, örültünk egymás magánéleti sikereinek. Született kisbabánk, és ültünk együtt késő estig énekelve, beszélgetve a bogrács mellett. Úgy gondoljuk, hogy munkánk eredményessége nem azon múlik, hogy hányan vagyunk, hogy hány szereplésünk volt. Ezek persze mutatók. De az igazi eredmény az számunkra, ha szeretnek minket hallgatni az emberek.
Reméljük, hogy előadásainkon elnyerjük a közönség tetszését, örömet és néhány kellemes percet tudunk szerezni azoknak az embereknek, akik hallgatnak bennünket.    

Tisztelt Bizottság!
Ezúton köszönöm meg a Bizottság megtisztelő figyelmét, valamint ezúton hívom meg Önöket december 17-i jubileumi hangversenyünkre. Kérjük, ünnepeljenek velünk.

Csömör, 2005. október 10.
Tisztelettel:

M. Nyikos Edit, karnagy